1954-re nyúlik vissza a történet. Május 30-án a Balatonon gyermeknapon Siófokról indult a Pajtás nevű hajó. A tragédiának nem volt semmilyen előjele, hiszen tiszta látási viszonyok voltak. A hajó megtelve, főleg kisgyerekekkel, fiatalokkal indult el Siófokról.

Balatonfüredet elhagyta a hajó, amikor a hivatalosan kiadott beszámolók szerint egy vitorlásverseny rajtja miatt a hajón tartózkodó tömeg megindult a hajó egyik oldalára, amitől a hajó ingataggá vált. A megijedt utasok ezután a másik oldalra szaladtak, majd ezt még néhányszor megismételték. A hajó imbolyogni kezdett, majd feldőlt, hiába próbált a kapitány ellenkormányozni. A fűtő kiengedte a gőzt, hogy a hajó nehogy felrobbanjon, ezáltal rengeteg életet mentett meg. A vitorlás versenyben részt vevők és több hajó igyekezett a vízbe esetteknek segítséget nyújtani.

Más beszámolók szerint azonban már a hajóra felszálláskor sejteni lehetett, hogy probléma lehet, hiszen a hajón rengetegen tartózkodtak egyszerre, és kétséges volt, hogy elbírja-e a hajó a nagy súlyt. Azt is megemlítették, hogy a mentésnél azzal voltak elfoglalva, hogy a károsultak és a szemtanúk fényképezőgépeit szedjék össze a valós segítségnyújtás helyett.

A balesetben 22 ember veszítette életét, legtöbben gyermekek. A kapitányt és öt társát összesen 30 évre börtönre ítélték, de a legfelsőbb bíróság csak a kapitányt marasztalta el nyolc és fél hónap vizsgálati fogsággal, öt társát pedig felmentették.

A tragédia előtt a hajót átépítették és felújították, mert a II. világháborúban elsüllyedt, ezután 1951-ben szállították a Balatonra. Új hajócsavart kapott és a hajótestet megmagasították. Több utast tudott így szállítani, de nem végezték el rajta azokat a vizsgálatokat, melyek szükségesek lettek volna, hogy a tragédia ne következzen be.

Az emlékművet a tragédia 45. évfordulóján adták át Balatonfüreden és Balatonakaliban.

^{forrás:wikipedia.org}