Versben a Balaton
Az első, amit megosztanánk veletek Berzsenyi Dániel Keszthely című verse.
Itt, a kék Balaton partja virányain,
Hol minden mosolyog, mint az aranyvilág,
Hol dús búzakalász rengedez a mezőn,
S a halmok koszorús oldalain ragyog
A százféle gyümölcs s a zamatos gerezd;
Itt a keszthelyi zöld parton emelkedik
A csendes Helikon. Jöjjetek, ó szelíd
Áon szűzei, és verjetek itt lakást!
Nézzétek, mi kies sorhegy ölelgeti
A tér telkeit és a vizenyős lapályt;
Itt leltek gyönyörű thessali berkeket,
Bércforrást, susogó völgyeket és homályt.
Gyakran múlatoz itt hínaras öblöken
Nereus, sáskoszorús nymphaleányival;
Gyakran zengeti itt Árion énekét
A hold fénye alatt gerjedező vizen.
S nézzétek, hol ama már feketült falak
Látszatnak, menedékváratok ott vagyon!
Ott vár títeket egy bölcs, s kebelébe zár
Egy nagy férfi, kinek lelke periklesi
Századnak született, s aki virágkorát
Rómának ragyogóbb színre derítené.
A következő Márton Zsolt Badacsony című verse, mely igazi badacsonyi hangulatot áraszt.
Az idő formál
A kő ellenáll
S magasba törő fal áll
Egykor vulkán oldalán.
Oly régen élt már
Büszkén onthatta láváját
Törve fölfelé felhőkön át
S társaival versenyben állt.
S oly rég volt
S mára megkopott kő
Lávája megdermedt őr
Toronyként a Balatont figyeli Ő.
Tanúja az időnek
Az örök változásnak
Az egykor dicső kornak
S csúfos hanyatlásnak.
Kalapját s ruháját
Szél futta át
S hordta tova át
Beterítve Balaton partját.
Csipkézett testtel
Gyönyört ébreszt fel
Figyelmet kelt
A Balaton mellett.
Árnyékként vetül
Hol borvidék terül
S roskadó vár örül
Hol ember pihenésbe merül.
Balaton tanúja
Badacsony vulkánja
Gondoskodó atyja
Az ide látogatónak.
Testéből enni ad
Szívéből bor fakad
Tornyából építesz házfalat
S erdejében élő vad, oly jó falat.
Csodaszép kúpja
Balatoni korona
Király trónja
Boldog ki Badacsonyt csodálja.
Végül pedig Szabó Lőrinc Tihany partján a hegy alatt lírai balladáját mutatjuk meg. A melankólia jellemző a magyar költőkre, a műben ez erőteljesen meg is jelenik.
Együtt szöktünk a hegyeken át;
zengett-zúgott a Bakony.
Fürtökbe zilált napfény ragyogott
fiúsra nyírt hajadon.
Nap a hajadon, de lelkemet
árnyék futotta be:
a halál árnyéka? vagy a szerelem
éjszakai éneke?
Együtt szöktünk a hegyeken át;
zengett-zúgott a Bakony.
S másnap már tihanyi nap ragyogott
a hajadon.
Tihany partján a hegy alatt
szeretőknek lakni jó.
Láttuk, hogy tartja az eget
kék karjaiban a tó.
És jártuk a kora-nyári vetést
és szedtük a sok pipacsot
és néztük a sirályt, ahogy
a vízbe le-lecsapott.
És este... A csöndesedő csalogány
bedalolt még ablakodon;
és éjszaka hét csillag ragyogott
szemeidben és hajadon.
Együtt szöktünk a hegyeken át;
mért vagy most oly szomorú?
Meguntál? Nem kell ezután
ez a csúnya, szegény fiú?
Meguntál, elpattant a varázs,
és sírsz, nem tudva: miért...
A tavi tündér gyöngyöket ad
a könnyeidért.
- Lement a nap és lelkemet
árnyék futotta be:
a halál árnyéka vagy a szerelem
haldokló éneke.
Mindhárom mű másképp, más hangulatban ábrázolja a Balatont. Ezer arca van a tónak, melyet érdemes minden évszakban megcsodálnunk.
Neked hogy tetszenek a művek?