Írtunk már korábban néhány Balaton-felvidéken rejtőző településről, melyeket érdemes meglátogatni. Folytatjuk a településszemlét, mert bőven vannak rejtett kincsei a Balaton-felvidéknek.

Kékkút

Település, mely már Szent István király korában is létezett, tehát idősebb a honfoglaló magyarjainknál, de egyes leletek alapján már a 6-8.században is lakott volt. Régészeti leletek alapján erre vezetett a rómaiak Itáliából, Aqiuncumba vezető útja. Aprócska lélekszámú település, mindössze kb. 80 lakossal. 

Legenda viszont övezi a települést, hiszen eszerint az itt feltörő savanyúvízforrás Theodóra bizánci császárné  kedvenc itala volt. A Kékkút (Kőkút) elnevezés ebből ered, vagyis kővel kirakott forrásra, kútra utal. A kisközség  ásványvízével vált híressé, melyet az ország minden részébe és külföldre is szállítanak. Az úgynevezett földes, meszes gyógyvíz többféle betegség gyógyítására alkalmas.

Theodóra ásványvíz üzemétől indul a Theodóra tanösvény, ahol 15 állomáson keresztül ismerkedhetünk meg a térség természeti kincseivel, gazdag vízkészletével és a Theodora ásványvizek eredetével.

Taliándörögd

Taliándörögd település története is régmúlt időkre néz vissza, 1249-ben említették először, amikor birtokhatárt állapított meg az egri püspök. Taliándörögd területén a középkorban négy település volt: a legkorábbi Tótdörögd, Monostordörögd, Felsődörögd a Szent András templommal, és Alsódörögd.

Ez a település is  viseli a török uralom nyomát, 1548-ban felégették a községet és sokáig lakatlan volt, 1718 után kezdett ismét benépesülni.

Szent András templomromot is a török uralom alatt pusztították el, mely később újabb komoly sérülést szenvedett, amikor 1840-ben felrobbantották, hogy építőanyagot nyerjenek belőle. Ma már csak a romokat tudjuk megtekinteni, de érdemes arra egy sétát tenni, hiszen a környékre is szép kilátásunk lesz.

Salföld

Salföldön a honfoglaló magyarok már 900 körül megjelentek. Koppány vezéré lett ez a terület, melyet később Szent István király csatolt Zala vármegyéhez. A falu élete a török hódításig virágzott: állattartás, szőlőművelés jellemezte. Salföld sorsa 1543 után megpecsételődött: a török haderő elfoglalta Székesfehérvárt, aztán ostromolta a környék várait. A Káli medence falvai közt Salföld is elpusztult. Csak 1711 után éledt újra a falu.

Itt található a salföldi pálos kolostor és a salföldi major, melyeket érdemes felfedezni.

A kolostort az Atyusz nemzetségből származó kőkúti Sal család alapította 1263 előtt, majd Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelték fel. Amikor a 16.századi végvári harcok elérték a Balaton-felvidéket, a kolostor már elhagyott és düledező volt. A kolostor valószínűleg az 1554. november 7-i Tihanyt és Csobáncot eredménytelenül támadó török hadjárat áldozata lett. Romjainak teljes régészeti föltárása és falainak állagmegóvása 1959-ben kezdődött meg.

A nemzeti park igazgatóság a falu határában alakította ki a Salföldi Majort 1997-ben, ahol egy működő gazdaság életét és őshonos magyar háziállatfajtákat: rackajuhot, mangalicát, bivalyt, szürkemarhát, baromfit, pásztorkutyákat, mint például pulit, pumit és mudikat valamint lovakat, köztük a nemzeti kincsként számon tartott, kalandos történetű gidrán fajtát mutatja be. Állatsimogatónkban kisállatok várják a lurkókat.

A Major folyamatosan megújuló fűszer-és gyógynövénykertje illatos élményeket kínál az ide látogatónak. Több érzékszervünket is bevetve – látás, szaglás, tapintás és ízlelés – ismerkedhetünk meg a gyógynövényekkel, a "csodafüvek" hatásaival és felhasználási módjaival.  A mezőgazdasági gépkiállítás hagyományos eszközöket sorakoztat fel. A szekér és kocsi kiállítás is a múltba repít minket. A gyermekeket tájba illeszkedő játszótér várja.

Három település, mely magában hordja a történelmet, a régmúlt időket. Ha szeretnél elmerülni a múltban, átélni a jelent, barangolni, felfedezni, ajánlom a Balaton-felvidéket és ezeket a településeket, mert itt igazi csodákra lelhetsz!

Jó kalandozást!

_{forrás: itt, itt, itt,itt}