A számos szárnyvonal közül utolsóként csak a Balatonfenyves–Somogyszentpál közötti vonalszakaszon jár rendszeresen személyszállító vonat.

Története

A Balatonfenyvest övező vidék korábban a Balaton vízfelületéhez tartozott, de a hullámzás hatására létrejött turzásgátak elszakították a tótól. Az így létrejövő mocsaras területet az 1860-as években lecsapolták, majd megkíséreltek a területen termőföldeket létrehozni. A terület megközelítését azonban hátráltatta a sáros, süppedős talaj.

Ennek a helyzetnek a megoldására a két világháború között 4 km hosszban 600 mm nyomtávolságú vasútvonalat építettek a balatonfenyvesi MÁV állomás és Imre-major közé. Ekkor a vasúti kocsikat még lóval vontatták, menetrend szerinti utasforgalom nem volt. Ez a rövid vonal a második világháborúban elpusztult, ezért a háború után új vasút építésére volt szükség.

1953-ban a gőzmodonyokat felváltották a dízelmozdonyok.  Az 1980-as években a turisztikai jelentősége egyre nőtt, ahogy egyre többen látogatták a csisztapusztai termálfürdőt. 1985-ben gőzvontatású nosztalgiavonatokat indítottak Csisztapusztára. 1987-ben az ide vezető szakaszt mintegy 1 km-rel meghosszabbították, hogy még közelebb fogadhassa utasait a fürdő. 1990-ben a többi, csak áruszállításra használt kisvasúti pályaszakaszt üzemen kívül helyezték, vagy felszedték.

2002 szeptemberétől a forgalom csak a felújított Balatonfenyves–Somogyszentpál vonalon maradt meg. A többi vonalon a közlekedést a rossz pályaállapotokra hivatkozva felfüggesztették.

Állomások és megállóhelyek Balatonfenyves, Imremajor, Pálmajor, Somogyszentpál.