A háromhajós, íves szentélyű, sekrestyével és csontházzal kiegészített, 13. századi templomrom, az Árpád-kori építészetünk egyik jelentős emléke.

A középkori Ecsér falu már egy 1082. évi oklevélben szerepel. A falu papjáról először egy 1333-ban keletkezett pápai tizedjegyzékben olvashatunk. Az itteni templomot 1353-ból való oklevelek említik először hitelt érdemlően.

A templom építéséhez valószínűleg felhasználták egy korábbi épület alapjait, római kori maradványok láthatók a felhasznált kövek között. 1430 körül a falu kegyura, Ecséri László királyi altárnokmester búcsúengedélyt szerzett a templomnak, majd gótikus stílusban átalakította és sekrestyét, valamint előcsarnokot épített hozzá.

1548-ban a törökök a faluval együtt felégették. Ezt követően az elhagyott templom pusztulni kezdett, a balatonfelvidéki vöröshomokkőből faragott köveit a környékbeliek széthordták.

1963-ban a templomromot az Országos Műemléki Felügyelőség Koppány Tibor tervei alapján konzerváltatta. A millenniumi eseménysorozat keretében 1999-2000-ben felújították.