A tihanyi apátság egy bencés apátság, amelyet Tihanyban alapított I. András király 1055-ben. A monostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyar szórványemlék. 

Napjainkra csaknem valamennyi középkori építmény nyomtalanul eltűnt, mintegy tucatnyi kőfaragványt és a szinte érintetlenül ránk maradt altemplomot nem számítva. Az altemplom – királykripta – egyik legértékesebb középkori építménye a mai Magyarországnak. 

A tatárjárást követően, amely nem okozott pusztítást az épületben, épült ki a kolostort körülvevő erődítmény, bár valamiféle védőfal korábban is lehetett. A szerzetesi élet 1534-ben megszűnt. Az ezt követő csaknem másfél évszázad alatt a szerzetesi élet minden tárgyi emléke elpusztult Tihanyban. Egy váratlan, tragikus tűzvész 1683-ban a kolostori épületeket romba döntötte.

1786-ban II. József császár a bencés rendet is feloszlatta. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk kolostorukat. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba. 1889-ben a templom nagy felújításakor elhatározták, hogy terét falképekkel is díszítik.

1950-ben, a szerzetesrendek állami feloszlatása következtében ismét el kellett hagyniuk a bencéseknek a monostort. A plébánia megmaradt, a monostor előbb szociális otthon, majd múzeum költözött oda.

A bencések 1990-ben térhettek vissza Tihanyba, de a kolostoregyüttest csak 1994-ben kapták vissza az államtól. 1996-ban megkezdődhetett a monostor teljes felújítása is.

A Tihanyi Bencés Apátság 2012. május 31-től a Magyar Bencés Kongregáció önálló perjelségeként működik. A monostor elöljárója Mihályi Jeromos perjel. A monostorban tíz szerzetes él, akik ellátják Tihany község és több környékbeli település, valamint a balatonfüredi kerektemplom lelkipásztori szolgálatát, továbbá vendégfogadással, lelkigyakorlatok és kulturális programok szervezésével foglalkoznak.