Ez a terület Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3–4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. Mielőtt a terület kiemelkedett volna a tengerből, kitörtek a vulkánok, előbb gőzök, gázok és kőzetpor szabadult ki és hullott a tengerbe, mely vulkáni bazalttufa- és agglomerátumrétegeket alakított ki a tengeri üledékes rétegek tetején.

A felszínre törő láva kisebb-nagyobb „lepények” formájában terült szét az üledékes rétegeken, melyeket megóvott a lepusztulástól. Ezt követően, bazaltfolyás következtében alakultak ki a vaskos bazaltoszlopok, melyek jellegükben elkülönülnek e felettük található, finomabb kőzetű bazalttól, melynek oszlopai karcsúbbak, és amelyeket a Szent György-hegy nevezetes bazaltorgonáiként ismerünk. Az oszlopok kialakulásában fontos szerepe van annak, hogy a bazalt kihűlésekor összehúzódik. A szilárduló anyagon törésvonalak alakulnak ki, elsősorban a felületre merőlegesen, mely sokszögű oszlopok kialakulásához vezet. Közben a láva felszínével párhuzamosan kisebb hézagok jönnek létre, melyek következtében az oszlopok tagozottá, lemezessé válnak. A hegy északi oldalán a jellemző északi szél miatt hangsúlyosabb a bazaltoszlopok elválása, így a legszebb képződmények itt figyelhetők meg.

Szent György-hegyi "Bazaltorgonák" tanösvény

A Szent György-hegyen a legforgalmasabb, természeti értékekben legbővelkedőbb turistautakra illeszkedik a közel 4 km hosszú, önmagába visszatérő, hét állomásból álló magyar és német nyelvű tanösvény.

Megközelítés: a volt raposkai bányudvarból indul az ajánlott nyomvonalú ösvény (megközelíthető Tapolca felöl Raposkai elágazónál balra)