A második világháború után államosították, az ötvenes évek óta az írók alkotóházaként működik, a rendszerváltásig a Népköztársaság Művészeti Alapja kezelésében, azóta a jogutód Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdonában.

A késő barokk nemesi kúriát feltehetően 1785-87 körül építtette a (1778 után bárói) Tóthi Lengyel család. Ebből a földszintes épületből két boltozatos szoba ma is azonosítható, tetejükön terasz található.

A Lengyel-família utolsó férfi tagja, Lengyel (III.) Gáspár 1807-ben meghalt. Három lánya közül báró Puteani Vencelné Lengyel Krisztina örökölte a szigligeti uradalmat.  A 1830-as években klasszicista stílusban kiépíttették a kastélyt, amely ekkor főhomlokzatán egyemeletes, oldalszárnyain földszintes külsőt kapott. Megjelent az északi torony is, ekkor még toronysüveg nélkül. Az 1854-es katonai felmérés térképének tanúsága szerint ekkorra már elkészült a kastély melletti tágas angolpark.

A szigligeti birtokot és a kastélyt eladta a Puteani család gróf Esterházy Pálnak.

Esterházy gróf a család fraknói ága tatai mellékágának tagja volt. A kastély kibővítésének munkálataira 1915-1916-ban került sor. A klasszicista főtömb bal szárnya új, egyemeletes résszel bővült, elkészült a neobarokk Bujtás-kapu, feltöltötték a hátsó udvart, így a hátsó, keleti homlokzat magasföldszintesből földszintessé vált. A park északkeleti részén elkészült az alsó kapu és a mellette lévő kápolna. A gróf 65 méter mély artézi kutat fúratott, innen látták el vízzel a kastélyt, az angol mintára felújított marhaistállót és a kertészetet.

Esterházy Pál 1932-ben meghalt, a kastélyt özvegye, Deym Izabella grófnő örökölte, aki 1945-ig élt itt. A földbirtok a gróf unokaöccsének fiára, Esterházy Jánosra szállt, aki szintén Szigligetre költözött és a kiskastélynak is nevezett tiszttartói házban lakott a családjával. A szovjet csapatok közeledtére a grófnő elmenekült. Az értékes bútorok egy részét, valamint Esterházy Pál kardját, aranyláncát és serlegeit befalazták. A kincsek jóval később, egy csőtörés miatti falbontás során kerültek elő.

A második világháború után a kastélyt államosították. 1947-48 között Állami Gazda- és Gazdaasszonyképző Iskola működött az épületben. 1952-ben az Irodalmi Alap kezelésébe került és Bölöni György  kezdeményezésére alkotóházat hoztak létre benne. A következő tíz évben több ütemben átalakították a kastélyt új funkciójának megfelelően. Az alkotóházban a Kádár-korszak szinte minden jelentősebb írója vagy költője eltöltött valamennyi időt.

Az alkotóház egész évben üzemel, 30 vendégszobával, mintegy 75 férőhellyel.

A József Attila Kör (JAK) évente irodalmi tábort szervez itt, a Szigligeti Nyár keretében a kastélyparkban koncerteket rendeznek, a Nemzetközi Népi Építészeti Konferencia is itt kerül megrendezésre. Az egyik szobában bekereteztek egy olyan falrészt, amelyet az alkotók elláttak kézjegyükkel.